Kolozsvári magyar diákok: jelen és jövő

Pásztor Gyöngyi - Péter László

Bevezető

A társadalomtudományos szakirodalomban gyakran visszatérő megállapítás, hogy információs, tudástársadalomban élünk (vesd össze Toffler, 1993; Giddens, 1995). A kortárs társadalomban nem az erőszak vagy a pénz feletti rendelkezés jelenti a hatalom elsődleges forrását, hanem az információ, a tudás, ami elengedhetetlené vált a gyorsan változó környezethez való alkalmazkodásban. A kockázati (Beck, 1986) és globalizálódó (Bauman, 2002) társadalomban az újabb generációk iskoláztatása, képzése kulcsfontosságú, hiszen ők képezik a "jövő társadalmának" az alapját. A romániai magyar kisebbség esetében a globális trendekbe való betagolódás igénye mellett az ifjúság problémájának a kedvező kezelése kiemelt jelentőségű. A 2002-es népszámlálást megelőző tudományos (lásd a Korunk 2002-es demográfia számát), valamint az előzetes eredményeinek a nyilvánosságra hozatala nyomán kialakult nyilvános viták nyomán a "romániai magyar ifjúság kérdésköre" hirtelen közpolitikai témává vált: az ifjúság, kiemelt helyen a tanuló ifjúság problematikáját beemelték a kisebbségi diskurzusba. [1] De, miközben a fiatalkorúakról beszél, lényegében az erdélyi magyarok egészéről szól, hiszen a közbeszédben a fiatalok szülőföldön való boldogulása, a kivándorlása és a jövőképe összekapcsolódott a magyar kisebbség vélt vagy valós egzisztenciális problémáival [2] . Ugyanakkor az ifjúságról szóló diskurzusból rendszerint kimaradnak maguk az érdekeltek: diákok, egyetemisták, fiatal munkavállalók.

Jelen írás célja az érdekeltek egyik sajátos csoportját szociológia változók mentén leírni, és a jövőképük néhány meghatározó elemét vázolni. A vizsgálataink [3] alanyait a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar diákjai képezték. Ők lesznek a jövendőbeli elit tagjai, a nyilvánosság véleményvezérei, és - fontos kiemelni - mindannyian az 1989-es rendszerváltás után szocializálódtak és jártak iskolába: ebben a vonatkozásban valóban a jövő letéteményesei.

A kolozsvári magyar diák robot- és jövőképe

A BBTE-n 1992 óta folyik magyar nyelvű szakoktatás. Azóta nem csupán a többségi, hanem a magyar diákok száma is folyamatosan nőtt. [4]

A diákok számának alakulása a BBTE-n 1994 - 2002 között

Év	Diákok száma [5]	Magyarul tanuló diákok száma [6]	Magyar diákok aránya
1994-1995	13164	2320	17,62 %
1996-1997	15235	2880	18,90 %
1997-1998	16684	3005	18,01  %
2000-2001	23154	3888	16,79 %
2001-2002	25921	4435	17,11 5

Forrás: BBTE Hivatalos statisztika, szerkesztett táblázat.

1992 után, de különösen 1994 óta a BBTE diákjainak a száma rohamosan növekedett, tulajdonképpen nyolc év alatt megduplázódott. E növekedés ütemét többnyire követi a magyarul tanuló diákok száma, amely hasonlóan megkétszereződött ez időszak alatt, hiszen amíg 1990-1992 között a létszámuk 300 alatt volt, majd az 1993-1994-es akadémiai évben elérte a 300-t, 1994 óta pedig jelentősen megnövekedett azok száma, akik magyarul tanulhatnak.

A kolozsvári BBTE-n tanuló magyar nemzetiségű egyetemisták szinte kétharmada lány. A leginkább "elnőiesedett" szakoknak a pszichológia (91,61 százalék) és a filológia (az "irodalmárok" között a lányok jelenléte eléri a 88,85 százalékot) [7] , illetve a társadalomtudományok. Eszerint a közgazdaságtan (73 százalék), az európai tanulmányok (76,45 százalék), a protestáns teológia (82 százalék), illetve a szociológia és szociális munkásképző (83 százalék) szakokon a lányok dominálnak. A természettudományok közül főleg a kémia (75), biológia-geológia (70) valamint a földrajz (60) karokon vannak a lányok többségben, de itt már jelentősebb a fiúk jelenléte. Viszont vannak kiemelten fiúk által kedvelt szakok, mint a testnevelés (a fiúk aránya 66 százalék), és többnyire fele-fele a nemek közötti arányt azok között, akik a matematikát (42), informatikát (41), fizikát (54) történelmet és filozófiát (57), tanulnak.

A diákok 85 százaléka városi. Az egyetem vonzáskörzetében az erdélyi megyék tartoznak; a diákok jelentősebb arányban - valamivel több, mint fele - a Székelyföldről (Maros, Hargita, Kovászna) és Kolozsvár környékéről - egyharmad arányban - származnak. Kisebb arányban, de Arad, Bihar, Brassó, Beszterce, Szatmár megyékből is jönnek magyarul tanulni a BBTE-re. Többségük középosztálybeli, feltehetőleg "fehérgalléros", vagyis értelmiségi tevékenységet végző családból származik. Ami a szülők legmagasabb iskolai végzettségét illeti, hangsúlyosabban vannak jelen a felsőfokú végzettségűek, ez a tendencia állandó (az évtized elején is hasonlóak voltak az arányok, lásd Magyari-Péter, 1997).

A szülők legmagasabb iskolai végzettsége

Iskolai végzettség	Apa	Anya
1-8 osztály	3.2	8.4
Középiskola	14.7	26.3
Szakiskola (mesteriskola, technikum)	35.0	17.4
Posztlíceum	16.8	21.6
Felsőfokú végzettség	28.2	23.7
Egyetem utáni képzés (MA, Ph.D)	2.1	2.1

       Forrás: CK III, N=380

Ami a diákok gazdasági anyagi helyzetét illeti elmondható, hogy több mint 90 százalékuk havonta kevesebb, mint 100 Euróból gazdálkodik. Az utóbbi négy évben is csekély volt azok aránya, akik száz Eurónak megfelelő összegnél nagyon összegből gazdálkodtak (vesd össze Péter 2002). Érdekes, hogy a lányok átlagosan, tendenciaszerűen kevesebb pénzből gazdálkodnak (az 50 Euró alatti összegből élők több mint kétharmada nő, a 100 Euró körüli illetve az e fölötti összegből gazdálkodók 60 százaléka férfi).

A diákok csupán 14,1 százaléka lakik egyetemi bentlakásban, így a diákok jóval több, mint fele az egyetemi rendszer struktúráján kívül oldja meg a kolozsvári szállását: leggyakoribb a "kintlakás" - 22 százalék házinénivel/-bácsival együtt, 42,9 százalék más egyetemistákkal, de házinéni/-bácsi nélkül lakik. Ugyanakkor a diákok 13,6 százaléka (a Kolozsváriak többsége) szüleivel lakik. A diákok mindössze 2 százaléka engedheti meg magának, hogy egyedül béreljen lakást. A tartós használati cikkek (rádiókészülék/kazettás magnó, személyi számítógép vagy hozzáférés, Internet/e-mail hozzáférés, színes televízió vagy rendszeres hozzáférés, kábeltévé csatlakozás és mobiltelefon) viszonylag nagy arányban fordulnak elő a diákok körében. Rádiókészüléke a megkérdezettek 83 százalékának van, számítógépe vagy ehhez rendszeres hozzáférése 40,5 százalékának, színes tévéje vagy rendszeres hozzáférése a diákok 50,4 százalékának. A hallgatók 65 százaléka internezik vagy emailozik, mobiltelefonnal pedig szinte minden második egyetemista (40,6 százalék) rendelkezik. Összegezve az eddigieket: a hallgatók - szocio-demográfiai és gazdasági szempontból - három jelentős csoportba sorolhatók. Ezekre a kategóriákra néhány vonásban az alábbiak jellemzők:

1.      Az apa legmagasabb iskolai végzettsége szakiskola (mesteriskola, technikum), az anyáé középiskola, a diák nem rendelkezik színes televízióval és mobiltelefonnal, nincs számítógép hozzáférése, havonta átlagosan 25-30 Euró közötti pénzösszeggel gazdálkodnak.

2.      Mindkét szülő felsőfokú végzettségű, a hallgató nem rendelkezik színes televízióval, de mobiltelefonnal és Internet-hozzáféréssel igen, egy hónapban kb. 50 Euró körüli pénzösszeget költ.

3.      Mindkét szülő szakiskolai végzettséggel rendelkezik, a diák által birtokolt fogyasztási javak között már van számítógép, de nincs mobiltelefon, 25-30 Euró körüli összegből gazdálkodik egy hónapban, átlagosan 24 éves, főként felsőbb éves.

Az egyetemi hallgatók profilja ugyanakkor a preferált szabadidős tevékenységek segítségével is körvonalazható. E változó az alábbi eloszlást eredményezi:

A diákok által preferált szabadidőtöltés

Tevékenység	Nagyon gyakran/ gyakran (%)	Ritkán/soha (%)
Barátokkal együtt lenni	92,1	7,9
Könyvet olvasni, zenét hallgatni	90,0	10,0
Családdal, rokonokkal együtt lenni	69,2	30,8
Számítógépen játszani, internetezni	55,8	44,2
Kirándulni, utazni	57,6	42,4
Szórakozóhelyre (kocsmába, koncert, táncklub)járni	56,1	43,9
Tévézni	41,6	58,4
Sportolni	38,8	61,2
Flörtölni, ismerkedni	41,3	58,7
Színházba menni	31,9	68,1
Moziba menni	26,6	73,4
Cukrászdákba, étterembe járni	20,3	79,7
Szimfonikus koncertre járni	18,1	81,9

            Forrás: CK III. N=382

Lényegében két eltérő típusú szabadidős tevékenység fordul elő: ezek a "magas kultúra" és "tömegkultúra" termékeinek fogyasztásként címkézhetők. Az első csoportba azok az egyének sorolhatók, akik inkább színházba, szimfonikus koncertre, könyvet olvasnak, moziba járnak, barátaikkal illetve családtagjaikkal töltenek sok időt, az utóbbiba pedig az inkább flörtölők, tévézők, Internetezők és azok kerülnek, akik gyakran járnak kocsmába vagy más szórakozóhelyre. Természetesen a két csoport között átfedések vannak, és tiszta formában nem fordulnak elő.

A diákok jövőképét módszertanilag a tágabb társadalmi környezet makro-folyamatairól alkotott véleményében, a kivándorlási szándék intenzitásában lehet tetten érni. Ezekhez természetesen szorosan kapcsolódik közéleti szerepvállalási hajlandóság és a szakmai karrierépítés. A diákok mindennapjai konkrét körülmények között cselekszenek, ezért nem mindegy, mit gondolnak arról, hogy általában véve a társadalmi változások és ennek következményei a mindennapok világában milyen irányba változnak. A diákok többsége pesszimista, több mint fele gondolja inkább úgy, hogy a román társadalomban a változások nem haladnak az általuk kívánt irányba. Pesszimizmusuk, a szerény gazdasági életkörülményeikből adódhat; de elmarad az országos átlag alatt - a romániai átlagpolgárok kétharmada pesszimista.

Véleményed szerint Romániában milyen irányba haladnak a dolgok?

Irány	2000	2001	2002
Jó irányba	16,4	8,4	13,1
Rossz irányba	61,5	69,4	55,8
Nem tudom megítélni	22,2	22,2	31,2

Forrás: CK I. N=736, CK II. N=399, CK III. N=382

A diákok jövőképében fontos elem, az a "hely", az a fizikai-társadalmi környezet, ahol az egyetem elvégzése után élni és tevékenykedni szeretnének, vagy ahol erre lehetőség adódik. Az egyetem elvégzése társadalmi szempontból mobilitásként értelmezhető, hiszen az egyetemi diploma megszerzése következtében a fiatalok átlépnek egyik társadalmi kategóriából és másikba (a diákok kategóriájából a felsőfokú végzettséggel és szakmával rendelkező értelmiségiek kategóriájába, a gazdasági szempontból inaktívak (eltartottak) csoportjából az aktívak (dolgozók, keresők) csoportjába. Ezzel a társadalmi státusok, a szakmájukból adódóan pedig a presztízsük is megnő a társadalom egésze előtt - más szavakkal a társadalmi struktúrában rendszerint felfele mozdulnak el, javítanak a helyzetükön (feltéve, ha állást is találnak maguknak). A társadalmi struktúrában való mobilitásnak azonban van egy területi vonatkozása is: a magasabb társadalmi pozíció a korábbihoz képest területileg, fizikailag máshol lehet, és rendszerint máshol is van - más városban, megyében, egyre gyakrabban más országban. Ebből a meggondolásból vizsgáltuk a diákok kivándorlási szándékát: Romániában vagy inkább Magyarországon, illetve máshol szándékoznak kamatoztatni az itthon tanultakat? A diákok válaszai [8] szerint két fő következtetést vonhatunk le.

Az egyik következtetésünk szerint a diákok kivándorlási hajlandósága viszonylag magas (2000-ben 62 százalékuk gondolt arra hogy kitelepedjen, 2001-ben pedig 36 százalék el is szándékozott menni, 2002-ben ez az arány 32 százalék, de 62 százalékuk komolyabban elgondolkozott a kivándorlás kérdésén). Fontos megjegyezni azonban, hogy lényegileg nem különbözik a román diákok kivándorlási hajlandóságának mértékétől, mert a diákok elsősorban nem etnikai, hanem gazdasági szakmai és okokból "mennének el". A másik következtetésünk szerint a diákok a "máshol" (nem itthon, Romániában) való gyarapodást és karrierépítést nem gondolják véglegesnek és egyirányúnak, más szavakkal nem gondolják, hogy "örökre mennek el", és többségük a "hazatérést" is kilátásba helyezte. Mindezek arra utalnak, hogy a diákok egyetem utáni kivándorlását környezeti, gazdasági indokok váltják ki, és ez esetükben a pragmatikusnak vélt pálya. A célországok között Magyarország áll a preferencialista elején, de majdnem fele Nyugat Európába vagy Amerikába szeretne költözni (ami szintén kisebbségi helyzetet jelent). Az itthon maradni szándékozók érvei között felmerültek a szülőföldön való boldoguláskeresés szüksége, kötelessége, de itt is inkább a pragmatikus számítások domináltak.

A közéleti, politikai részvétel mértéke szintén fontos dimenziója a jövőképnek, hiszen egy közösségbe való sikeres integráció feltétele.

Melyik alábbi kijelentés illik rád leginkább

Kijelentés	2000 (%)	2001 (%)	2002 (%)
Nem érdekel a politika, ezért szavazni sem megyek el	5,7	6,8	7,1
Nem érdekel különösebben a politika, de azért elmegyek szavazni	77,8	53,6	45,3
Érdekel a politika, de csak szavazni megyek el	--	34,1	41,1
Elmegyek szavazni, és pl. gyűléseken is részt veszek	7,7	1,3	1,0
Már vettem részt, tüntetésen, plakátragasztásban, aláírásgyűjtésben	6,5	3,0	2,9
Szerveztem politikai gyűlést-tüntetést is	0,1	0,0	0,0
Aktívan részt veszek a politikában, de tisztséget nem viselek	2,2	0,8	2,1
Tisztségem is van, vezetője vagyok politikai szervezetnek	0	0,5	0,5
Összesen	100,0	100,0	100,0

         Forrás: CK I. N=736, CK II. N=399, CK III. N=382

A kétéves időszakban pregnánsan megfigyelhető változások, hogy a politikai aktivitás szempontjából az attitűdök az érdektelenség irányába tolódnak el: nő azoknak az aránya, akiket nem érdekli a politika és szavazni sem mennének el, illetve azoknak aránya, akik csupán szavazni mennének el. Ugyanakkor hangsúlyosan csökken azoknak aránya, akik nagyobb fokú aktivitást mutatnak (CKI-16,5%, CKII-5,6%, CKIII-6,5%). Közös jellemző a politikai passzivitás valamint a politikai cselekvésnek a szavazásra való redukálódása. Az általános passzivitás úgy értelmezhető, mint a rendszerváltást követő korszakban személyes társadalmi kiszolgáltatottság-érzés kivédésére szolgáló hagyományos módszer. Ugyanakkor elmondható, hogy a politikai érdektelenség általános jelenség, szociokulturális háttértől független (lásd továbbá Péter, 2000; 2002), nem befolyásolja a nem, az anyagi háttér, az apa foglalkozása vagy iskolai végzettsége, az egyén politikai tájékozottsága.

Következtetésként elmondható, hogy a jövőjük megtervezésében a diákok messzemenően tudatosaknak és pragmatikusaknak bizonyulnak. E tudatosság főként szakmai síkon jelenik meg, a szakmai karrier megtervezésében. Ennek tükrében az elvándorlás vagy itthon maradás értékelése is főként ebben a pragmatikus keretben értelmezendő, nem pedig különböző érzelmi tényezők hatásaként.

Könyvészet

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 1994/1995 akadémiai évre vonatkozóan (1995). Kolozsvár: BBTE

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 1996/1997 akadémiai évre vonatkozóan (1997). Kolozsvár: BBTE

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 1997/1998 akadémiai évre vonatkozóan (1998). Kolozsvár: BBTE

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 2000/2001 akadémiai évre vonatkozóan (2001). Kolozsvár: BBTE

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 2001/2002 akadémiai évre vonatkozóan (2002). Kolozsvár: BBTE

Bauman, Z. (2002) Globalizarea Oradea: Antet

Beck, U. (2000) "Túl renden és osztályon". In Angelusz Róbert (szerk.) A társadalmi rétegződés komponensei. Budapest: Új Mandátum

Magyari, N.L-Péter L. (1997) "Az egyetemről magyar diák szemmel". In. Korunk 4. p.112-118

Giddens, A (1995) Szociológia Budapest: Osiris

Péter, L.: (2000) "Civil Kurázsi - Egyetemisták és civil társadalom Kolozsváron". In. Somai J (szerk.) A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben Kolozsvár: Alapítvány az Erdélyi Magyar Szervezetekért.  p. 109 - 115

Péter, L. (2002) "Az Aranykorszak örökösei? A politikai szellem fenomenológiája. Szociológiai tanulmány a romániai átmenetről a kolozsvári BBTE diákjainak politikai kultúrája kapcsán" In. Web 10

Toffler, A. (1993) Hatalomváltás. Budapest: Európa